APITERÁPIA

Loading
loading..

 Apiterápia

A méhek már akkor is léteztek, mikor még az emberiség nem népesítette be a földet. Ezért is mondhatjuk, hogy a méhek által termelt és gyűjtött értékes anyagok már akkor az egészségünket szolgálták, mikor még a gyógyításunkra szakosodott személyek nem voltak. Az idő folyamán, az ember kitapasztalta mit mire tud használni, és a sokat látott emberből lett a gyógyító, így alakult ki az apiterápia.

A mézelő méh állatrendszertani besorolása a svéd természettudós, Linné nevéhez fűződik, aki a méhet tudományosan Apis mellifera névre keresztelte, ami latinul mézgyűjtőt jelent. Később rájött, hogy a méhek szerepe a méztermelésben milyen jelentős, módosította az elnevezést Apis mellifica-ra, amelynek jelentése: mézkészítő. Mindkét elnevezés használatos, Magyarországon az első elnevezés maradt fenn.

Az apiterápia kifejezés az Apis=méh és a terapia=gyógyítás szavakból származik. A méhhel, méhészeti termékkel való gyógyítást jelenti. Ma apiterápiának nevezzük, azt, amikor méhészeti termékeket felhasználva őrizzük meg egészségünket, tehát betegségmegelőző hatásáért használjuk például a téli időszak kezdetén immunfokozóként virágport vagy propoliszt fogyasztunk illetve egyes betegségek gyógyításában is felhasználjuk azokat. Azonban nem csak a méz, propolisz, virágpor és méhpempő tartozik e méhészeti termékek közé, hanem a méhkenyér, édesharmat/mézharmat/manna, lépesméz, méhméreg, kaptárlevegő, méhviasz, szárazméh, viaszmoly lárva és hereméhlárva is. Utóbbiak a keleti országok apiterápiás gyakorlatában már szerepelnek.

A méhészeti termékek egy része növényi eredetű, úgymint a méz, a virágpor, a propolisz és más része állatoktól, a méhektől származik, úgymint a méhpempő, a méhméreg és méhviasz.
Az apiterápia a méhészeti termékekben megtalálható aktív hatóanyagokat használja fel az ember egészségben tartására és egyes bántalmak gyógyítása szempontjából. Ilyenek többek között a bennük található vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, aminosavak.

Az apiterápia a természetgyógyászaton belül a fitoterápiához tartozó ága. A méz, mint, gyógyhatású-táplálék kutatása, kiszélesedett az apiterápia minden termékére, s mint specifikus tevékenység ma is folytatódik biológiai, kémiai, mikrobiológiai, farmakológiai, orvosi berkekben nemzetközi szinten, az egyes termékeknek az embergyógyászatban történő magas szintű tudományos felhasználása érdekében.Az apiterápia a természetes készítményeken túl, ezek hatóanyagait számos formában alkalmazza. (Ilyenek a kenőcsök, tinktúrák, oldatok, kivonatok, gyógyeszenciák, tabletták, stb.)
Amikor kezelésünknek erről a formájáról döntünk, nemcsak olyan finomságot választunk, ami nem hizlal, és nem roncsolja a fogakat, hanem egy ősidők óta bevált természetes gyógymódot is.
Már a bibliai történetek is említik és javasolják a mézet /Ézsaiás próféta, Máté, Korán/. A természeti népek nagyra értékelték a hatását.

Egy kis történelmi áttekintés. Az ember már az ősidőkben rájött, hogy a méz és a méhkas egyéb termékei nemcsak táplálékot, hanem betegségek elleni orvosságot is jelentettek számára. Erre utalnak az ókori kultúrák írásos emlékei, barlangrajzai. Már i.e. 2700 évnél is régebbi agyagtáblákba vésett mezopotámiai írások említik egyebek mellett a mézet, mint orvosságot. Ezer évvel később – Ébers, neves angol egyiptológus által felfedezett – fáraó-kori papirusztekercsek a méz mellett már a méhviaszt is kiváló gyógyszernek nevezik. Egyiptomban már akkor fejlett volt a mézfeldolgozás.
Ugyancsak ókori görög- római írások, valamint az ősi hindu civilizáció is utal a méhek és a méz orvosi hasznára. (védikus irodalom alapján i.e. 2000 körül) Arisztotelész, Hippokratész számos kötetet írtak a természetes gyógymódokról, ahol kiterjedten sorolják fel a méz a viasz és a propolisz alkalmazásának lehetőségeit. Dioszkoridész görög orvos (I.sz.) egyetemes gyógyszernek, panaceának tekintette a mézet, mellyel sebeket, fül-, szem-, torok-, mell és vesebajokat gyógyított. Pliniusz javasolja a méz és propolisz alkalmazását sebekre, szem- és belgyógyászati betegségekre. A mitológia szerint a méz „ambrózia” az istenek eledele. Zeusz istent mézzel és tejjel táplálták. Az ájurvédikus gyógyítás ma is kiemeli a mézek gyógyhatását.
A gyógyítás mellett a hosszú élet elérését is kutatták. Már a legrégebbi orvosi művekben (i.e. 2700 Kína) tanácsolták ennek érdekében a porított ginszenggyökér és méz keverékének fogyasztását, melynek hatékonyságát a modern kor kutatói is megerősítették. Mezopotámiában a mézzel tejjel liszttel és szezámmaggal készített étel fontos áldozati eledel volt. A rómaiak a méz és szezámmag keverékét tartották az erő és kitartás fontos zálogának, amit harcosaiknak adtak rendszeresen. Hazánkban először Nemesszeghy Kálmán méhész-cukrász írt könyvében – 1907-ben a „Méz a háztartásban”a mézes gyógyításról, ma is alkalmazható hatásos receptekkel. A kelták, angolszászok még sört is készítettek a mézből, amelynek fiatalító hatást tulajdonítottak. Forrás: Gillich István: Apiterápia.

Tehát az apiterápia a méhek által készített és gyűjtött termékek összességét foglalja magába.

Méz, lépesméz

A virágok nektárjának, növényi nedveknek méhek által átalakított terméke a méz. A méz közel 70 gyógy- és fiziológiai hatással bír. A méz kiváló szénhidrátforrás, mely gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat (C és B), szerves savakat, illóolajokat és fontos enzimeket. Találhatók még benne aminosavak, fehérjék és egyéb bioaktív anyagok. (a rövid részhez, de jelenjen meg a hosszúnál is)

Friss állapotban, miután a méhek előállítják a mézet, a méz fruktóz (gyümölcscukor) tartalma magasabb, mint a glükóz (szőlőcukor) tartalma, ilyenkor a méz folyékony halmazállapotú.

A tárolt mézben lévő enzimek idővel a fruktózt glükózzá alakítják át, és a folyamat során a méz kristályosodik. A kristályosodásra való hajlamosság attól is függ, hogy milyen növényből gyűjtötték a méhek, pl.: a repceméz nagyon kristályos szerkezetű, míg az akácméz folyékony, nehezen kristályosodik ki.

A méhészek – különösen a dél-európai országokban – gyakran alkalmazzák azt a technikát, hogy „napoztatják” a mézet, így az enzimek nem tudják átalakítani a fruktózt glükózzá, ugyanis az enzimek működését erősen befolyásolja a hőmérséklet és a pH-érték. Az akácméz egy savasabb mézfajta, mint a többi, alacsonyabb a pH-értéke, emiatt nem tud kristályosodni. A mézek pH-értéke hatással van a gyógyászati felhasználásra is, pl. a repceméz pH-értéke magasabb, nem okoz savtúltengést a gyomorban, ezért a gyomorfekély kezelésére alkalmasabb, mint például az akácméz.

A kristályosodás, mint természetes folyamat, óvja a mézet. Minősége bizonyos mértékben ugyan csökken, mert a glükóz tartalom megnövekszik, de ez a folyamat csak a valódi mézek esetében megy végbe.

Hatóanyagok szempontjából általában értékesebbek a folyékony, sötétebb mézek. A lépből frissen kicsurgatott méz gyógyhatása nagyobb, mint a tárolt mézeké. A méz gyógyhatását az is befolyásolja, hogy a nektárt a méh milyen virágokról gyűjtötte, pl. a gyógynövényekről gyűjtött méz magában hordozza a gyógynövény hatásait is (pl. hársméz, kakukkfűméz, eukaliptuszméz, fenyőméz).

A méz elnevezésében egyvirágos mézeknél a jellemző növény nevét tartalmazza, pl. akácméz, repceméz, többvirágos méz esetében pedig vegyes virágméz névvel illetik.

A friss mézben lévő fruktóz a vékonybélben szívódik fel, anélkül, hogy a szervezet energiát használna fel. A glükóz felszívódásához azonban energiára van szükség. Tehát a jó minőségű, fruktózzal teli méz felszívódásához nincs szükség energiára, gyorsan át tud hatolni a bél nyálkahártyáján keresztül a véráramba.

A méz a cukrokon kívül még nagyon sok különféle szerves anyagot tartalmaz: fehérjéket, szerves savakat, ásványi sókat, hormonokat, vitaminokat, enzimeket, és antibiotikumokat. Ezeknek az anyagoknak köszönhetően a méznek a szervezetre gyakorolt hatásai különbözőek (antibakteriális, idegnyugtató, hashajtó, vízhajtó, memóriaerősítő, vesefunkció serkentő, energiaforrás).

A mézben lévő cukortartalom több, mint 80%-a szinte azonnal képes felszívódni anélkül, hogy ez megterhelné a hasnyálmirigy működését.

Méz felhasználása: szívbetegségek (szívgyengeség), gyomorhurut, légcsőhurut, endokrin-mirigy bántalmak (elégtelenség), sebek esetén, valamint enyhe hashajtó hatású. Meghűlésre leghatékonyabb a lépes méz, vagy a sötét színű erdei méz. A méz serkenti a sebgyógyulást. Vashiány pótlására kiválóan alkalmazhatók a sötétebb mézek. Kontraindikációi: cukorbetegség, pajzsmirigy túltengés, agyalapi mirigy túlműködés, allergia és gyomorsav túltengés.

 

Virágpor

A virágpor szupertáplálék, ami a nyersrost kivételével minden szükséges tápelemet tartalmaz. A pollen legfőbb értékét az aminosavak adják. A 22 ismert aminosavból 20 féle megtalálható benne.
A virágpor a vitaminokban leggazdagabb méhészeti termék, fehérjéket, cukrokat, vitaminokat, zsírokat, ásványi sókat, hormonokat és enzimeket is tartalmaz. A növények faja és termőhelyi körülményei szerint különböző arányban legalább 20 ásványi elem megtalálható benne.
A tavasz beköszöntével egészen nyár végéig szinte nap, mint nap hallunk a virágporról, ugyanis nagyon sok ember életét megkeseríti a pollen okozta allergia. De sokan nem tudják, hogy a pollen kiváló gyógyszer is lehet, ha megfelelően alkalmazzuk. Mivel a méhek előnyben részesítik a nagyobb fajsúlyú virágporokat, nem gyűjtik azokat, amelyek sokáig a levegőben lebegve az érzékeny emberekben allergiát váltanak ki.

A virágpor a vitaminokban leggazdagabb méhészeti termék, aminosavakat, fehérjéket, cukrokat, vitaminokat, zsírokat, ásványi sókat, hormonokat és enzimeket is tartalmaz. A növények faja és termőhelyi körülményei szerint különböző arányban legalább 20 ásványi elem megtalálható benne.

Gyógyászati felhasználása attól függ, hogy a mézelő méh milyen méhlegelőn dolgozott, és a gyűjtött virágpor milyen fajta virágról származik, változatos színét is ez adja (pl. a galagonyapollen értisztító, érelmeszesedés ellen alkalmazható).

Minél frissebb a pollen, annál jobb a hatóképessége, legjobb és leggyorsabb eredményt pollennel érhetjük el. Tartósítását általában szárítással érik el, de az egy évnél régebbi pollen a gyomorban nehezen oldódik fel, ezért a felszívódása lassabb a szervezetben. A méhek a virágpor egy részét a méhsejtek belsejében raktározzák fermentált, pépesített formában, ezt méhkenyérnek, vagy pergának hívják. Ez a fajta „tartósítás” tovább megőrzi a virágpor jótékony hatását. A méhkenyérnek jelentős a K-vitamin tartalma, ami a véradásban játszik szerepet.

A virágpor elsősorban roboráló hatású, a kimerült, operáció utáni, a lábadozó, a szülés utáni embernek erős támasza. Fokozza az energiatermelést és támogatja a legyengült szervezetet. A fogyni kívánó jóval étkezés előtt vegyen be virágport, és utána kevesebbet kíván enni. A rendszeres virágporfogyasztás folyamatosan biztosítja a szervezet ellenálló képességét és a magas szintű teljesítményt. Jó hatással van a vérképre, véd a hiánytünetek ellen, elősegíti a figyelem és az emlékezés tartósságát.

A virágpor a vitaminok teljes skáláját tartalmazza, és az összes aminosavat, amire az idegrendszer fejlődéséhez és működéséhez szükség van és más élelmiszerből nehéz hozzájutni. Ha a kisgyermek későn kezd beszélni, adhatunk kevés virágport, mert támogatja az idegrendszer fejlődését. AZ idegrendszert támogató hatás még a sclerosis multiplex, depresszió és idegbénulásos betegségek gyógyításában játszik szerepet.

A virágpor fokozza az étvágyat, de éhgyomorra alkalmazása ellenjavallt. Mindig evés után fogyasszuk. Gyomorfekély esetén alkalmazása nem tanácsos. A magas fehérjetartalma miatt allergiát és gyomorfájást okozhat, emiatt az alkalmazása során nagyon körültekintően kell eljárni. Először mindig allergiapróbát kell végezni, étkezés közben. A próbát kis mennyiséggel kezdjük, és az adagot fokozatosan szabad csak emelni. A virágpor elveszíti hatását, ha a helytelen tárolás következtében megromlik.

Természetgyógyászatban eredményesen használják különféle öregségi betegségek, májkárosodás, prosztata-daganat, keringési és vérellátási zavarok, besugárzási kezelések ártalmai esetében. Ajánlható sportolóknak, nehéz fizikai munkát végzőknél, a tanulásban elfásult gyerekeknek.

A megfelelő mennyiségű pollenfogyasztás jó közérzetet, fokozott aktivitást biztosít. Jól felhasználható hiánytünetek és hormonális betegségek ellen. Jelentős triptofán tartalma miatt alkalmas hajhullás ellen. Előnyös a magas koleszterinszint csökkentésére. Rövid idő alatt érvényesül a hatása a nemi aktivitásra, férfiaknál, nőknél egyaránt.

Propolisz

A propolisz (másképpen méhszurok) a méhek tömítő- és ragasztóanyaga. Ezt az anyagot a kaptár repedéseinek betapasztására, a felületi egyenetlenségek, idegen maradványok bevonására használják. A propolisz alapanyaga egy növényi eredetű balzsam, amely a rügyek ragadós váladéka. A méhek a propoliszhoz szükséges balzsamot nálunk főleg a fekete nyár-. Az éger-, a fűz-, a szelídgesztenye-, és a tölgyfák rügyeiről gyűjtik. A vegyesen gyűjtött balzsamból a kaptárban – enzim hatására – hatékony vegyületekben gazdag, sárgás-barnán márványozott, balzsamos illatú, gittszerűen puha és ragadós propolisz keletkezik.
A propolisz legértékesebb összetevői elsősorban a flavonoidok, másodsorban az illóolajok. Ezek után következnek a kalkonok, dihidro-kalkonok, a katechinek, a vitaminok (B1-, B2-, B6-, C-, E-vitamin), aminosavak, cserzőanyagok, festékek és az ásványi elemek.

A propolisz természetesen arra a legjobb, amire a méhek is használják: fertőtlenítésre és konzerválásra. A feldolgozott propolisz vírus-, baktérium- és gombaellenes hatású, megvédi a fertőzésektől az ember, az állatok és a növények sérüléseit.
A propolisz rendszeres fogyasztásával magas szinten tarthatjuk az általános szervezeti ellenálló képességünket, megakadályozhatja az avasodásra hajlamos zsírok átalakulását, egyes hatóanyagainak köszönhetően elősegíti a lágy szövetek, sőt a csont és a porc regenerálódását, növelik az erek rugalmasságát, elősegíti a bőr a köröm és haj növekedését, kalkon tartalma miatt epehajtó, enyhe vizelethajtó, egyes illóolajai miatt kiváló fájdalomcsillapító, tumorképződést gátló hatású, valamint idült fekélyek kezelésére is alkalmas.

Használata odafigyelést igényel, mert több héten keresztül történő rendszeres használata vérnyomáscsökkenést eredményezhet. A propolisz oldatként, balzsamként, vagy többféle propoliszos tablettaként kerül forgalomba. Az oldatot külsőleg a fül-orr-gége gyógyászatban, valamint ekcéma, herpesz és sugárgomba-fertőzésre alkalmazzák.

Belsőleg teában, limonádéban, vagy egy kanál mézre csepegtetve használjuk meghűlés, torokfájás esetén. Balzsamával eredményesen kezelhetők égések, fagyások, aranyér, prosztatagyulladás, bőr- és körömgombásodás, reumatikus fájdalmak.
Az általában 5%-nyi propoliszt tartalmazó, gyorsan felszívódó, a természetes bélflórát nem károsító tablettákat gyomor- és bélbajokra javasolják.

 

A propolisz tinktúra használata

A legtöbb és legsikeresebb gyógyulást a gyulladásos megbetegedéseknél tapasztalták. Gyomorbélhurut, torokgyulladás, légcsőhurut, fogíny betegségek, reumatikus fájdalmak és rákos megbetegedések. Vírusos gyomorbetegségeknél, gyomor- és nyombélfekélynél, gombás szájüreg betegségeknél, tályogok, lábgombásodás és bőrkeményedések gyógyításánál nagyon hatékony.

Jelzések érkeztek arról is, hogy a propolisz migrén, Parkinson-kór, vérkeringési zavarok, ideggyulladás, bőrbántalmak, gyulladásos fájdalmak csillapítására is jól használható.

A tinktúra alkalmazása eddig az alábbi megbetegedések gyógyításában bizonyult jónak:

  1. Az összes belgyógyászati inflamidoknál, melyek lázas állapotokat idéznek elő a pácienseknél 3x naponta 30 cseppet.
    2. A nők átmeneteiknél (klimaktériumnál) egy éven keresztül az elvárt átmenet előtt 1x naponta 10 cseppet.
    3. Prosztatagyulladásoknál bevált gyógyszer 1x naponta 30 cseppet.
    4. Magas vérnyomásnál (hypertonia) 1x naponta 30 cseppet gyógyulásig.
    5. Vese-és májgyulladásnál jó eredménnyel használható. 2x naponta 40 cseppet, 1 dl meleg vízben. Minden második nap kihagyandó. Gyógyulásig használjuk.
    6. Anginánál vagy katerális anginánál továbbá torokgyulladásnál, meghűlésnél szövődmények elkerülése céljából naponta 40 cseppet 2 dl meleg vízben megisszuk, és többször naponta gargalizálunk.
    7. Gyomor- és nyombélfekélyeknél 1 dl meleg tejben 40 csepp propolisz tinktúrát adunk és éhgyomorra megisszuk.
    8. Tyúkszemek és bőrkeményedéseknél tinktúrába mártott vattacsomót a fájós helyre helyezünk lehetőleg alvás előtt. Többször ismételjük. Nappal szappanos szaliciles propolisz kenőcs alkalmazható. (Vigyázat: napokig a bőrkeményedés fokozottan fáj.)
    9. Bőrdefektusoknál, melyek eltűrik az alkoholt, bedörzsöljük a megbetegedett helyeket tinktúrával. A defektek gyorsan eltűnnek. (Más esetekben kenőcsbe kell reszelni a propoliszt.)
    10. 1 dl meleg vízbe 40-50 csepp propolisz tinktúrát csepegtetünk, és ezzel az oldattal borotválás után arcunkat megmossuk.
    11. Tüdő TBC-nél 3x naponta 30 cseppet beveszünk, és 2x hetenként inhalálunk gőz fölött. Az inhaláláshoz 1 liter forró vízbe 100 csepp tinktúrát csepegtetünk.
    12. Lerészegedett embert úgy józanítunk ki, hogy megitatjuk 1 dl hideg vízzel, melybe 50 csepp tinktúrát teszünk.
    13. Ujjak közötti penész-megbetegedéseknél tinktúrával bekenjük a megtámadt helyeket.
    14. Gyomorfájdalmaknál megiszunk 1 dl meleg vizet, melybe 50 csepp tinktúrát csepegtetünk. A fájdalmak gyorsan elmúlnak. Ez az oldat bélparaziták ellen is eredményes, ha 2x naponta éhgyomorra megisszuk.
    15. Fogfájdalmaknál egy kis vattacsomócskát tinktúrába mártunk és a fájós fogra helyezzük. (Tiszta propolisz beteg fogínyre, fájós odvas fogra helyezve gyulladást gátló és fájdalomcsillapító hatást fejt ki.)
    16. A tinktúra öreg sebre, felfekvéseknél használható, ha a helyet először megmossuk apróbojtorján főzettel és azután, többször propolisz-tinktúrával bekenjük. Rövid idő után megszűnik a vizenyősség, mikor a fájdalmas felfekvéseket és sebeket meggyógyítja.
    17. A tinktúra I. fokú égési sebekre is használható, ahol növényeredetű és szintetikus gyógyszerek nem érnek el eredményt.
    18. Fülgyulladásnál, naponta 1×1 cseppet mindkét fülbe csepegtetve. A gyulladás napokon belül elmúlik.

 

Méhpempő

A méhpempő a fiatal dolgozó méhek garatmirigy váladéka, a méhek „teje”. Sárgásfehér színű, zselés állagú, erősen savanyú. Ezzel a csodálatos anyaggal etetik a fiatal dolgozó méhek – dajkaméhek – a fiasítást akkor, amikor méhanyát akarnak nevelni, illetve a fiatal méhek táplálására is szolgál, de csak a méhkirálynő fogyasztja egész életében, ez biztosítja számára a hosszú életet. Méhpempőt kap enni a petéző anyaméh is.
(A méhtermékek közül a pempő, a méhméreg és a méhviasz állati eredetű táplálék).

 

A méhpempő hatására akkor kezdtek felfigyelni a kutatók, amikor rájöttek, hogy ugyanazon petéből keletkezhet anyaméh is, mint a munkásméhek. Míg azonban a munkásméh egy nemileg fejletlen nőstény, párzásra és peterakásra alkalmatlan, élettartama nyáron 6-8 hét, addig az anyaméh nemileg teljesen fejlett és természetes körülmények között 3-5 évig él. A dolgozó méh álcáját 21 napos kifejlődése során 6 napig táplálják, ezzel szemben az anyaméh 16 nap alatt fejlődik kétszer olyan súlyúra, mint a munkásméh, és ehhez pusztán 5 napig, de méhpempőt kap. Az anyaméh feladata naponta 1000-1500 petét lerakni. E petemennyiség összes tömege az anya saját testtömegének nagyságrendjében van. E csodálatos teljesítményhez azonban naponta, a saját testsúlyánál nagyobb mennyiségű pempőt kell elfogyasztania. Ezt a jelentős különbséget a méhpempő okozza, ill. teszi lehetővé.

A méhpempő összetétele nagyon komplex. Sokszor és sokan elemezték, de az anyag néhány százaléka még ma is ismeretlen. Fő tömege rendkívül jó minőségű fehérje. Legfontosabb összetevői a vitaminok: a B-vitaminok teljes sorozata megtalálható benne. Ezen kívül növekedést serkentő anyagok, ásványi sók, nyomelemek alkotják. Természetes összetétel, az egyes alkotó elemek egymás hatását erősítik.
Több évtizedes embergyógyászati tapasztalatok alapján teljes felelősséggel kijelenthető, hogy az emberi szervezetre nem ártalmas, egészséget nem károsító mellékhatása nincs, még rendkívül nagy adagban sem. A legújabb kutatások szerint a méhanya-pempő semmilyen hormont nem tartalmaz.
Fontos tudni, hogy hűtőben, légmentesen lezárva, üveg vagy kerámia edényben kell tárolni (max. 4 Celsius fokon) és fém kanállal nem szabad belenyúlni. Teljes értékű fehérje, C, D, E, H és szinte az összes B vitamin megtalálható benne.
Az emberre gyakorolt hatása:

A méhpempő nem gyógyszer, de igen hatásos táplálkozás-kiegészítő. A méhpempő nagy vitamintartalmánál fogva az emberi testet alkotó sejteket táplálja, anyagcseréjét javítja, ezért „ott segít, ahol baj van”, hiszen a betegségeket egy-egy sejtcsoport hibás működése okozza.

Fiatalító, regeneráló szer, kozmetikában külsőleg széles körben használják. A műtétek utáni regenerálódást támogatja. Égési sérülésekre is alkalmazhatjuk, ebben az esetben hideg desztillált vízzel hígítva permetezzük az
égett bőrre. Rákos betegeknél nem alkalmazható.
A legfontosabb alkalmazási területei: immunrendszer erősítése, allergia csökkentése, hormon- és mirigyműködési zavarok kezelése, szív- és érrendszeri panaszok, gyomor- és bélbántalmak enyhítése. Idegrendszeri problémák, szklerózis multiplex, depresszió, fejlődésben elmaradt-betegségre hajlamos gyerekek felerősítése, a kívánt teherbeesés elmaradása, nőgyógyászati problémák, a klimax előtti kellemetlen tünetek megszüntetése, klimax után pedig hormonpótlás esetén. Továbbá jótékonyan hat a csontritkulás mértékének csökkentésére, leromlott szervezet, betegség alatti, illetve utáni állapotból való felerősítésnél kitűnő.
A méhpempő szedésekor a szervezet intenzív méregtelenítése következik be.
A méregtelenítésről kevesen tudják, hogy kellemetlen érzésekkel jár együtt. Tompa fejfájás, kellemetlen közérzet, levertség, aluszékonyság, fájdalom a legváratlanabb időben és szokatlan testrészeken, mind a tisztulási folyamat elkerülhetetlen, kellemetlen velejárója. A szervezet önmaga is tisztul időnként, egy-egy szerv vagy testrész méregtelenítése önmagától is beindul. Az ilyen spontán méregtelenítésnél mondják az emberek, hogy „érzékeny vagyok a frontvonulásra-időjárásra”, „az időváltozástól fáj a fejem”. A természetes tisztulás időtartama nagyon hosszú, hetekig-hónapokig is eltarthat.
A méhpempő a tapasztalatok szerint négy-tíznapos szedése után néhány napos intenzív tisztulási periódust indít el. Ezen idő alatt az egyén közérzete romlik, fejfájás, egyéb fájdalmak („vándorfájás”) előállhat. Ekkor lehetőleg nem szabad abbahagyni a szedést, mert a kellemetlen periódus legtöbb esetben csak néhány napig tart, és azután gyors, markáns javulás következik.

Ritkán előfordul, hogy a pempő fogyasztása a kezdeti időszakban hasmenést okoz, ami a tisztulási folyamat természetes velejárója, nem kóros és elmúlik. Ez a hasmenés eltér a fertőzéses betegségektől: nem fájdalmas, nem okoz jelentős vízveszteséget, csak kellemetlen. Ekkor vagy csökkenteni kell a napi adagot, vagy legjobb, amennyiben lehetséges, kivenni egy hét szabadságot és megnövelt napi pempő-adat szedésével gyorsan, túlljutni ezen az időszakon. Napi 2 gr feletti pempő adag szedése ugyancsak átmeneti hasmenést okozhat.

A változás korában levő nőknek (rendszertelen/folyamatos vérzés, hőhullámok, depresszió esetén) naponta 0,5-1 gr pempő a normál ciklust visszaállítja, a panaszokat megszűnteti.
A klimaxon túljutott nőknek egy évig nem célszerű pempőt fogyasztani, mert a normál havi ciklust visszaállítja. Egy év letelte után napi 1 gr pempő (4 egységnyi) adagolása eredményesen csökkenti a hormonhiánnyal összefüggő panaszokat, jó közérzetet, életkedvet ad.

Ha a kívánt teherbeesés nem következik be, mindkét szülő-jelöltnek szükséges szedni a méhpempőt, először normál adagolással, két hónap után növelt adagban. Egyidejűleg ajánlatos a virágpor fogyasztása is, hogy a szülők szervezetét feltöltse nyomelemekkel, vitaminokkal.

Alacsony vagy magas vérnyomású betegek csak orvosi felügyelet – vérnyomás-ellenőrzés- mellett kezdhetik el a pempő szedését, mert a vérnyomás módosító gyógyszerigényük lecsökken, ami súlyos bajt okozhat. A kúra kezdetekor a gyógyszer-adagolást újra be kell állítani.

Vérnyomásprobléma esetén orvosi ellenőrzés nélkül a pempő szedése tilos!

Méz, virágpor, és C-vitamin fogyasztása a méhpempő hatását kedvezően kiegészíti.
Javaslom legalább napi 2x 1000mg C-vitamin elfogyasztását.

 

Méhméreg

A méhméreg a méhkaptár egyik csodaszere, a vipera méreghez hasonló speciális állati termék, nem tartozik a növényvilágból származó méhészeti termékek közé.

A méhméreg színtelen, sűrű, de vízben oldódó anyag, a levegőn hamar megszilárdul. Proteineket, zsírokat, szerves savakat, illó olajokat, különféle ásványi sókat és vizet tartalmaz. A fiatal méheknek több mérge van, mint az idős egyedeknek.

Több, mint 67 különféle hatóanyagot tartalmaz, ezek közül az egyik legfontosabb a hisztamin. A hisztamin bőrpírt okoz, és megnyitja a kapillárisokat. A kezelés megkezdése előtt allergiatesztet kell végezni, ugyanis a kezelt betegek legfeljebb 5%-ánál erős allergiás reakciót válthat ki. Ezért ezt a kezelést bízzuk orvos- természetgyógyászra, aki ilyen esetben gyors és hatékony segítséget tud nyújtani.

Jellegzetes aminosava a taurin, amely csak a méhek vérében és bizonyos virágporokban fordul elő. A folyamatosan termelődő méreg folyékony állapotban, a méhek méreghólyagocskájában tárolódik, majd egy vezetéken és a sebet ejtő fullánkon keresztül távozik az áldozat bőre alá.

A méreg mennyisége kb 0,3 mg egy kifejlett 2-3 hetes méhben. Fontos tudni, hogy ha a méhnek veszélyérzete támad, vagy ha már a teste megroncsolódott, akkor szúr. A szúrás pillanatában az áldozatba szakad a fullánkja a méreghólyaggal együtt, mely tovább pumpálja a mérget az áldozatba, így a méreg teljes tartalma a sebbe kerülhet. A méh a szúrás után elpusztul.

A legjobb alkalmazási módszer a méhekkel való közvetlen kezelés, mert a friss méhméreg a leghobb hatású. Reumás ízületi gyulladásban, degenerált kopott ízületek kezelésénél a méh mérget akupunktúrás pontokba juttatjuk. A nervus faciális (arcideg) bénulása esetén az egyik leghatékonyabb és leggyorsabb kezelési módszer, valamint térdporc-kopás, lumbago (hátgerinc idegszál becsípődés) és sklerosis multiplex esetén. A méhszúrás terápiát egy speciális, erre a célra kialakított „szűrő” segítségével végezzük, hogy a méhek fullánkja ne szakadjon ki, mert akkor elpusztulnak.

A méhméreg reuma ellenes hatását már az egyiptomiak is ismerték. Felhasználása főleg a gyógyszeriparra jellemző. A méhméreg idegbénító, légzésbénító. Hisztamint tartalma miatt főleg mozgásszervi panaszokra ajánlott. Felhasználható még sokízületi gyulladás, idegzsába, szivárványhártya és ideghártya gyulladás esetén.

A betegség fajtájától és a beteg állapotától függően általában kezelésenként – méhszúrást kell végezni, de bénult állapotokban a kár 1000 kezelésre is szükség lehet, ami elérheti az 1000 (!) méhszúrást is,  természetesen több akupunktúrás pontra elosztva. A kezelés helyén a bőr bepirosodhat, ez jó, és lehet erős helyi gyulladás is, ami szintén jó, de csillapítani kel ecetes, nedves borogatással, vagy jeges pakolással, de csak max. 5 percig. A kezelést követően C-vitamint kell bevenni és adott esetben antihisztaminra is szükség lehet.

Tilos a has és a fej kezelése. Kontraindikált vese-, májgyulladás, cukorbetegség, terhesség, és allergia esetén.

 

 

Layout mode
Predefined Skins
Custom Colors
Choose your skin color
Patterns Background
Images Background